RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2009-12-10 09:00:00, 395 olvasás, gyemant , 8 hozzászólás
Mindig, ha torkomon a szó, s csak állok előtted, lüktetve, némán. Ahogy már odébb lépsz, mint a delelő fény, mert nem érzi lángolt csókjaid a szám. Meg esténként, elköszönted után, mikor int a kezed, s már nincs szer, -ami gyógyít- Előtted, itt. Ezerszer halok meg, sokezerszer.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς