Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Halok

, 395 olvasás, gyemant , 8 hozzászólás

Szerelem

Mindig,
ha torkomon a szó,
s csak állok előtted,
lüktetve, némán.

Ahogy már odébb lépsz,
mint a delelő fény,
mert nem érzi
lángolt csókjaid a szám.

Meg esténként,
elköszönted után,

mikor int a kezed,
s már nincs szer,

-ami gyógyít-

Előtted, itt.

Ezerszer
halok meg, sokezerszer.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 320
Regisztrált: 0
Kereső robot: 24
Összes: 344
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.2729 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz