Láttam én egy szebb világot.
Igen, ragyogott odaát az ég.
Csábítva ígért nekem szépet, jót,
ami itt van, kinőttem, nem elég.
Hallottam én mesét, százat,
fáradt léleknek oly nyugtatót.
Hogy a búcsú íze fájón ég-e?
Hisz’ valahol öröm vár, millió!
Hiányozni fogsz barátom!
Ha ezerszer átkoztál is engem,
bennem tüske nem, csakis emlék,
ami rólad elmémbe égett be.
Nincs könnyem, és neked sem.
Látod? Búcsúzni ily’ egyszerű!
Holnap továbbállok innen.
De nem félek, mert tiszta szívvel élek,
Tégy Te is így! Értem és érted!