Navigáció


RSS: összes ·




Mese: Széttört álmok

, 359 olvasás, bratanerzsi , 4 hozzászólás

Ezerszín

Omladozó várpalota,
Kéklő bércek ormain,
Ősidőkről árulkodnak,
Rogyadozó falai…
Belepte bár por és hamu,
Moha, páfrány, folyondár,
Múlt hangulat itt a tanú,
Lengedez számos talány…

Szenvedélyek oszlopai,
Vad vágyakról regélnek,
Tiltott álmok sóhajai
Örökre itt keringnek,
Bástyákon vér és mágia,
Mélybe fojtott szerelem,
Mit elnyomott egy hárpia,
Kiben nem volt érzelem.

Bősz, vén, rettegett vár ura,
Elragadta Herminát,
Idősebb volt, mint az apja,
Ki eladta, mint ruhát…
Alattvalók hosszú sora,
Tisztelhette a korát,
Hajbókolt a sok kis buta,
Látnák csak árnyoldalát!

Sárkány védőszárnya alatt,
Érezte a lány magát,
A jót benne sosem látta,
Félte álnok mosolyát.
Ezer borgőzös vacsora,
Növelte bő pocakját,
Számos féktelen tivornya,
Mázolta be az orrát.

Hortyogott, mint ötven medve,
Vagy letépte szoknyáját,
Attól függ, mihez volt kedve,
Undorító, csapodár,
Ha nem épp szolgát kergetett,
Tőle vette el jussát,
Erre való a fehérnép!
Ordított az uraság.

Rettenetes így az élet,
Nem kell többé a világ!
Jöjjön hát a gyilkos méreg,
Jer, ajkamhoz szép pohár!
Ne tedd! - S kezéből kitépte,
Mocskos, bűzlő kéjsóvár,
Mire nem kényszerítette?
Szívből gyűlölte urát…

Mellette állt vén boszorka,
Kit segített a varázs,
Bájitalt kevert borába,
Hadd éledjen a parázs!
Hiba csúszott a tervébe,
Ifjú lovag arra járt,
Épp ide tért be ebédre,
Megpillantotta a lányt…

Szerelem gyúlt a szívekbe,
Fellobbant végre a láng,
Új tűz égett a szemekben,
Nem úgy, ahogy akarták…
Tégy valamit vén satrafa,
Hozd helyre, mit rontottál,
Nem érdekel, mi az ára,
Én akarom ezt a lányt!

Szerelmesek könnyek között,
Loptak csókot, és imát,
Lelkük szállt a felhők fölött,
Mikor egymást láthatták,
Megszűnt minden körülöttük,
Újra szép lett a világ,
A létezés oly gyönyörű,
Jöhet akár a halál!

Konok bosszúvágy hajtotta,
Űzte az aszott banyát,
Bibircsókos rút csoroszlya,
Mérget kevert jókorát,
Alászállt égő pokolra,
Megkérdezte a sátánt,
Tőle hozott új átkokat,
Megfogadta tanácsát.

Nosza, lányom ezt kell innod,
Nem jár neked boldogság,
Még neked is meg kell tudnod,
Mit jelent a házasság,
Hetedíziglen átkozlak,
Minő bohó ifjúság,
Csalárdságért mit kaphatnak,
Utódaid megtudják!

Kígyót-békát kiáltozok,
Felejtse el lovagját,
Eme lányt, ím, elátkozom,
Mától szeresse urát!
A lány csak mélán hallgatott,
Nézte közben csillagát,
Engedelmet tanúsított,
Ürítette poharát…

Némán lefordult a székről,
Elragadta a halál,
Furcsa fény áradt lényéből,
Megijedt a boszorkány,
Ifjú lovag követte őt,
Egyesült szerelmespár,
Szellemtestük ötvöződött,
Ki látott még ily csodát?

Tündöklő kék gyémántfényben,
Ragyogtak a vár ormán,
A szipirtyó térdre esett,
Szó sem hagyta el torkát,
Földig borult ámulattal,
Minden bűnét így megbánt,
Kemény szívét megnyitotta,
Szótlan rebegett hálát.

Örömkönnyek áradata,
Borította el arcát,
A szerelem varázslata,
Megtörte a bestiát,
A tündöklés odacsalta,
Könyörtelen vár lordját,
Féktelen szívét markolta
Megbocsátás, megbánás…

Mind a ketten kigyógyultak,
Feledték a múlt baját,
Egymás mellett éltek újra,
Boldogan, mint két barát.
Egyetlen fény energia,
Mától örök ifjú pár,
Szerelmük bevilágítja
A környéket, hét határt.

Széttört álmok darabjai,
Hullottak a padlóra,
Keserves múltuk romjain,
Vadvirágok virulnak…
Téged is magával ragad,
Meglátod, ha arra jársz,
A szeretet határtalan,
Végtelen fény, ragyogás…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Mese
· Írta: bratanerzsi
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 325
Regisztrált: 2
Kereső robot: 31
Összes: 358
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.2055 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz