Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kapudban

, 801 olvasás, aranytk , 9 hozzászólás

Elmélkedés

Így, félúton túl,
már befogadtalak,
te vádlón tanító,
gyarlón törekvő élet.
Bennem élsz hibáiddal,
hívságaiddal, s én
vétkeimmel,
reményeimmel
benned élek.

Fátyolos fényeid
képlékeny ösvényén
sokszor tétován jártam,
és oly soká vártam
a sejtelmes, boldog
csillogást – de évekig
nem jutott más, csak
sötét árnyak közt
remegő, néhány
apró villanás.

Olykor kapudban
térdeltem, hol hitem
még az ott hagyott
lábnyomok alatt is elfér.
Védett menhelyed
bélelt küszöbén
gyakran nélkülöztem,
de mindig akadt
túlélésnyi, áldott
jó kenyér.

Ma fáradtan pihenek
bölcs karodban,
mint útszéli fáknak
száraz porba hullott
korhadt ága.
Hangyának, bogárnak
– akár csak lelkem
szélfútt zugának –
lábam alatt zizzen
puha avar-ágya.

Belenyugvó békességem
visszaszáll gyermekre,
hitvesre, nyíló és
hervadó virágra.

Adtál és elvettél.
Hiányból született
bennem a legtöbb szavad.

A csended is tanulnom kell.

Ha majd a lendület fékezni
képes, s terhed úgy cipelem,
hogy húsomba vájt tüskéid is
elviselem, mert már nem kérdés,
hogy minden nekem szánt
lépés egy-egy apró túlélés…

S ha majd a sóhaj nem pusztít,
csak fáj, ha bennem marad,
tudom, csak akkor válok jó
szolgáddá, s csakis akkor,
akkor leszek újra szabad.


2009. december 8.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: aranytk
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 5
Kereső robot: 14
Összes: 30
Jelenlévők:
 · arttur
 · boszorka
 · Divima
 · marisom
 · Tollas


Page generated in 0.0425 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz