Apa várj!
hiába tűröm magam alá,
fázik a lábam
éjjel
a takaró alatt,
és szívemből
torkomig rúgkapálnak
bariton bánatok.
Miért fázol gyermekem?
ne félj míg itt vagyok
nézd csak építs házat − kéményedre
apró madarak szállnak
és énekelnek hogy megmelegedj
üres zsebemet
tölteném meg folyópartokon,
napban izzó kavicsokkal −
csak nekem lenne kincs,
csak nekem lenne
tűztől vérző gránát.
látod tenyeredbe bánat feszül
húsodat savas fogakkal rágja a kín
de szórd csak az ég felé kéklő szavaid
és hallani fogják a felhők messzecsengő
kacagásodat
de jó volna
kirohanni egyszer,
ezerszám ánizst és zsályát tépni,
nem csak otthon imádkozni
liliomért
magtalan földdel teleálmodott
virágcserepek fölött.
fuss gyermek szabadon!
a gyökerek kiásva hevernek
és nem fűszerek illata száll bokádra
béklyók ezek
rozsdás bilincsek
menekülj értem
menekülj tőlem is.
Megjegyzés: Közös vers Hatházi Áronnal