Néha látom,
ahogy mások mennek el,
És nem értem miért
kell hogy így legyen?
Furcsa érzés a tél a nyár után,
De megfogadjuk
hogy másképp
lesz ezután.
Nézem házad, nézem szobád
Sötét, bezárt ablakok.
Nem láthatok be, de tudom
Hogy már nem vagy ott.
Egy régi fénykép
az ágyad oldalán
Amin átölelsz
és odabújsz hozzám.
Erős voltál
és nekem mindig az maradsz
Neved hordom és őrzőm
tovább fényesítve azt.
Hogy büszkén nézhess le rám
mert talán érdekel
Azt mit hátrahagytál
nem veszítem el.
Furcsa gyertyafények
Színük már láttam valahol.
De a tűz nem ég már
Mert nem vigyáztál rá jól
Most eljött a búcsú
- nehéz pillanat.
Isten óvjon utadon
őrizve álmodat.