Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy különleges hegy.
Ha a Nap rásütött, vagy a Hold álmodott, fényeiket ezer színben tükrözte vissza.
E színtjátszó hegy tetején élt, a sárkányok királya.
Órákig gyönyörködött a hegyében, kúszta, mászta, dörzsölgette, fényezgette,…
végül már úgy csillogott, hogy a napba lehetett nézni, de rá nem!
Egy napon, arra repült egy szépséges páva, s gyönyörű tollazatával, elkápráztatta a sárkánykirályt.
- Adsz-e a tolladból a koronámra? – kérdezte tőle - adok cserébe a pikkelyemből,…
te olyan színű leszel, mint én, s én olyan, mint te!
Erősen gondolkodott a páva, hogy megfossza-e magát ékétől, de aztán úgy döntött, beleegyezik a cserébe, s tollát adta a sárkánykirálynak.
Attól kezdve – mikor már a hajnal sugarai rávetődtek a hegyre,- alig várták, hogy abban… és egymást színeiben gyönyörködhessenek!
Megjegyzés: /Fenti című képemhez… a mese később született, mint a kép! /