Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Megbucskázva szűz havakban…

, 239 olvasás, vigkovacs , 4 hozzászólás

Abszurd

Táltos csődöröm hátán repültem
álmomban Hold és Nap között

szikrázott patkója szárnya lebbent
a valóság fölé vitt magával
álom-szigetem felett körözött -

vakhittel hittem mindig így lesz
de hátba vert egy jó (vagy rossz?) barát
most-időmbe hogy visszatérjek

- Táltosom már életéért zihált -

Ellép alólam - futtába görbül
isteni háta – a szabadság nagy úr!
Én repülök
- Nélküle utána érte -
szárny nélkül immár
egyre lejjebb

- a Pillanatban
nem ő nem én
életem lesz alul -

Szabad táltosom körberöpköd
lemaradgat és visszaelőz
próbálom elkapni lebbenő sörényét
- két hosszú szála gyűrű ujjamon -
végképp itt hagy
elfut előlem
életemtől

Uram!
igazad látom tudom
s megbucskázva szűz havakban
arcbőröm nélkül már nem is pirulok

A Táltos hátán szép volt az Élet!
- jaj hol vagyok már semmi nincs valós -
nem vagyok más mint haldokló tófenéken
fuldokló elázott nádbuga-kolonc -

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: vigkovacs
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 311
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 337
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.2294 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz