Hideg ablaküveghez nyomom
lángoló homlokom
bőrömre dermed a világ -
nem gondolkodom.
Ujjam alatt jégvirág
olvad, s én hagyom
hadd folyjon, mint hűs patak
megkínzott hajnalon.
Patak partján erős lábú
gázlómadarak taposnak
a szívemen, s mi belőle marad
vascsőrükkel csapkodják
csipkedik, verik
és a véres cafatokat
jóízűn lenyelik, míg
jeges ablaküveghez nyomom
lángoló homlokom.
Bőrömre dermedt a világ.
Nem gondolkodom.