Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lángoló homlokom

, 832 olvasás, Syringa , 27 hozzászólás

Gondolat

Hideg ablaküveghez nyomom
lángoló homlokom
bőrömre dermed a világ -
nem gondolkodom.
Ujjam alatt jégvirág
olvad, s én hagyom
hadd folyjon, mint hűs patak
megkínzott hajnalon.

Patak partján erős lábú
gázlómadarak taposnak
a szívemen, s mi belőle marad
vascsőrükkel csapkodják
csipkedik, verik
és a véres cafatokat
jóízűn lenyelik, míg
jeges ablaküveghez nyomom
lángoló homlokom.

Bőrömre dermedt a világ.
Nem gondolkodom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Syringa
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 179
Regisztrált: 2
Kereső robot: 33
Összes: 214
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.1448 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz