Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Elmúlás

, 1117 olvasás, SoproniGLaszlo , 15 hozzászólás

Sajgó lélek

Mint egy sudár szép fa,
kit tőből kitéptek,
vagy szeplőtelen szűz,
ki nem vétett vétket.
Kit forgószél tépáz
rideg éjszakákon,
mint magányos bárkát
fogva tart a zátony.
Kialudt tűzhányó,
szebb időket látott.
El fogják feledni,
hogy egy fa is állt ott!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: SoproniGLaszlo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 158
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 173
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.106 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz