olvasom a sűrű sorokat,
kuszálva vallanak a betűk
összefutnak a szemem előtt
nem tudom miért oly keserű.
furcsa! nem ért semmi bánat
női ösztön ez az érzés
mint a dramaturg játéka
az élet színházában.
tragika nem leli helyét
szerepét gyűlölve ismétli
zavarják a betűk
lelkiismeretét!
villanás… ördögi felismerés
ne játssz szerepet,
nem éri meg, tönkre mész.
keserű méreg, ha megteszed
ízekre szed, csúnyán megvisel.
a betűk körbe táncolnak
fáradtan, ők már vallottak.
az élet színháza veszélyes hely
ingoványos, nincs ami védene,
a játékba veszíthetsz,
ami a lelkedbe kerül
hogy újra játszhass,
talán egy életbe kerül.