Szar érzés mikor átvernek,
de még szarabb ha mástól tudod meg.
Te vagy most az áldozat
és hiába hazudod hogy te ezt nem is akartad.
Suttogd halkan úgy se hiszi senki,
a csókok özöme nem emészt fel ne félj.
Inkább a bánat amitől félnék,
ha még mindig bánt az élmény.
Nekem nem kell hazudnod,
mondd el nyugodtan…
Esetleg csak pofonok tömege csattan.
Nyugi már, viccnek jó volt.
Tudom hogy a bánatod most jobban bánt,
mint bármely erőszakos felindulás fáj.
Sírni sírj nyugodtan,
azt nem látja senki.
Esetleg én,
de én itt nem vagyok senki.
Most csak hallgass engem,
én már ismerem az életet,
de elég volt egyszer is átélnem.
Az a sok fájdalom…
és ezt nevezték életnek?