Képzelt hurikkal veszem
körbe magam, hogy vissza
ne ábrándjak a múltba, hisz
úgy is megtagad, a badar
szavakkal telt önző
látomás, önnönmagam
tükörképe.
Hajítom hát inkább a térbe;
S lefekszek pihenni a
Tóra, a nyugovóra.
Vagy őrjöngve tépjem
hajam kizöldül
átlépek magam
határán
talán megállván
jussanak gondolatok
kezem végére,
hogy ujjammal fessem
majd másnak vérébe?
Kevés az erőből, mert
roskatag kertem
végében, hull
az alma, mint parány
a talajba
hogy magjából
nőjön a vadfajta
ősének ágyéka és
megrontója.
Idared vagy Jonagold;
Kertésznek sem vagyok jó.
Megjegyzés: 2009.11.10.