Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az utcán

, 372 olvasás, danielsa , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Egy pillanat alatt üres lettem,
Messze rohant addig buzgó kedvem.
Hogy miért? Azt biz' nem tudom.
Tán' szél fútt át a körúton?
Nem hiszem. Legfeljebb rajtam.

Kisöpörte a halottak napi
Maradék, halovány jéggyertyafényt,
Mely utolsó jele volt becsapós,
Önámító lelkem létének.

Enélkül tényleg semmim nem maradt.
Hiába láttam az első havat;
Merész, női, harisnyás lábakat
Már csak testem lép az ősz fák alatt.

Beáll a sorba, s együtt sétál
Azokkal, akiket én már rég át-
Küldtem a körút túloldalára.
(Hm, mily' rémisztő annak magánya.)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: danielsa
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 302
Regisztrált: 2
Kereső robot: 26
Összes: 330
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.2391 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz