Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Útvesztő

, 804 olvasás, dawbird , 18 hozzászólás

Sajgó lélek


Sivatag hullámos hátán
útvesztőbe szaladnak a nyomok
üres alkonyat mögött
fájdalmak hajlonganak,
fekete szél az imákat
homokszemekre aprítja
kihűlő szíveket
halálra szorítja,
lélegzetünkből a szavakat
már kisírta, s végleg
elnémult az akarat.

Néma koszorúinkat a türelem
mértanával fonjuk
körbe és körbe
kopár tájon tátorjánok
gurulnak belőle,
s a nyomokat utolérve
gyöngymagokat szórnak a sűrű jelekre.
Esőt várnak, a ritka vizet,
hogy égő szomjukat eloltsa,
de a szél, a fekete szél
gyötrelmeket tűz a tikkasztó homokba.

Nincs nyugalom a csendben,
     s a reszkető félelmek felett,
mozgékony kínok köröznek, köröznek,
rátaláltak a reménykedő magokra,
     útvesztő felett lógó harangokra
és tovább hajlítják a szótlan tűrés
meggörbült vonalát.

S az üres alkonyat mögött
újabb fájdalmak hajlonganak.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: dawbird
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 196
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 221
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2407 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz