Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Sírodon kő

, 874 olvasás, aranytk , 9 hozzászólás

Megemlékezés

    Hideg, őszi verőfényben
    feléd vezet lassú léptem.
    Szürke márványok közt
    aranyló neved kutatom.

    Az avarban bokrok ülnek,
    fölöttük varjak repülnek;
    egynek, tárt csőrében
    rögös földön talált dió.

    Arcomon, morzsolt könnyek,
    szememben újak gyűlnek.
    Emléked bennem virraszt,
    hiányod még fáj, nagyon.

    Kereslek az égen,
    kereslek a fényben,
    álmod, tovább élem.
    Sírodon kő és nyugalom.

    2009. október 31.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: aranytk
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 251
Regisztrált: 2
Kereső robot: 36
Összes: 289
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.3374 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz