Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Álomvirág

, 357 olvasás, fetomy , 1 hozzászólás

Álom

Belsőd mélyén, zöld pázsiton,
Esőtől nedves tájakon,
Gyönyörűn illatozó,
Hűs szellő felé hajlongó,
Drága virág fénye száll.

E növény mindig ott vár,
Ott, hol senki más nem jár,
Csak te, s akit szeretnél,
Akit oly hűn reméltél,
Kiért tényleg bármit megtettél,
Némán küzdve, mégis oly könnyedén.

Fogd meg e drága virág szárát,
Lélegezd be csodás illatát,
S máris ott lesz melletted,
Úgy, ahogy valaha szeretted,
Ahogy egykoron megismerted.

Hunyd be szemed, s indulj!
Keresd a virágot, a drága illatot,
Hol vágyad teljesül, meglátod.
De vigyázz! Sokan keresik sajátjukat,
Ami közben eltaposnak másokat,
De te soha ne veszítsd el önmagad.

S ha egyszer végre megleled,
Egy napig újra veled lesznek,
A kicsiny szöcskelábacskák,
Az oly vidám mosolyvilág,
S a szemek, mik őrületbe kergettek.

De az idő úgyis lejár,
A bódító kép kezd fakulni,
A mámorító öröm enyhülni,
Hogy átvegye helyét a bánat,
Mi örök emlékeztetője,
a mennyei álomvirágnak.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: fetomy
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 250
Regisztrált: 2
Kereső robot: 32
Összes: 284
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.269 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz