Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vers

, 442 olvasás, Gospel , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Rózsán tövis, a versben szikra
szubjektív múltból csendes és tiszta,
fájdalom mi sorokat táplál
boldogság mely a fényözönbe áskál

tollak peregnek küldve a rejtjelet
dekódolva a múlt ami rejt-jelent,
szánalmat mi arcokra csapódik
kritikát mi osztódva rakódik

diadalt vérző hegektől tükrözve
az élet folyamán sodrásba ütközve
vágyódás meddő valósága az ébredés
mi álomban fogant mégis oly kevés

szerelem mi szívekhez dörzsölve lélegzik,
de Ámor íjai a hűséget megmérgezik
elhalkuló könnycseppek analóg gyűlnek
reszkető lelkek kínokat tűrnek

árva kéz mi kapaszkodna atyjába
de a föld takarja,
örök álom szenderült arcára
hempergő magzat óhaja a születés
de bojkott, mert abortusz-halál-repülés

gyermekek kiket pofon nevelt gazságra
kebel, mely nem az életet táplálja
verbuvált hit mi tajtékoz hevesen
kapituláló versszakok érintenek kedvesen

mily ihlet gazdagítja a mondatok irodalmát
szent szövetségre emeli a sorsnak birodalmát,
reverendák szirtjein kín tornác
pusztít de éltet az útnál…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Gospel
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 131
Regisztrált: 1
Kereső robot: 18
Összes: 150
Jelenlévők:
 · gazzo
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1142 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz