(Mementó!)
Véres kövek a Pesti utcán,
Véres víz folyik a Dunán;
Budapesten Európa szívében,
Egy kis nemzet elszánt harcban áll.
Élethalálharcát vívja szabadságáért,
Mert az elnyomásból nekik már elég;
Vérük festi pirosra a Dunát.
Sok anya, jajveszékelve keresi gyermekét.
Súlyos sebesültek nyögése hallik,
Mindenfelé, amerre járnak,
Elesett ifjak teste itt is - ott is,
Mikor gyermekeikre rátalálnak.
Aki még nem talált az övéire,
Elméjében a remény apró szikrája honol;
Erőt ad anyai szívében az érzés,
Hogy fia még él… még harcol valahol.
De sok édesanya már hiába kereste,
Nem találta sehol gyermekét,
Haza hiába várta; - csak a kivégzéséről,
Jóval később… tudatták halálhírét.
Golyók által ütött falak ablakából,
Géppuskák ontották a tűzhalált,
Korom, füst és köd szállt a légben;
A tankok tűzokádó csöve kaszált.
Elbukott a harc, szemben a túlerővel,
Az eszmeisége sokáig titkolt maradt,
Ezerkilencszáz - nyolcvankilencben, a
Vér nélküli változáskor, e titok megszakadt.
---
Kétezer kilencben-október, 23.-án,
A méltó ünnepi megemlékezést,
Fémrácsok és kordonban álló rendőrök,
Gumibottal védték… "a szabad ünneplést."
Megjegyzés: Megjegyzés: 2009-10-28.-án.
Online látogatók:
Látogató: 46
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15 
Összes: 61
