Ablakon lassan kopogó esőcseppek jelzik
A komor vihar közeledtét,
Mely magával hozza örök balsejtelmét,
Ám e bús szokásban ezúttal zavar keletkezik.
Bár a vihar eljő, hiába is minden ernyő,
Nyomasztó hűvössége most áldás,
Akár hasadt léleknek a megváltás.
Egyszerre hulló, milliónyi esőcsepp,
Hangos érkeztével máris kezdődhet
A tisztítótűzzel felérő, bőrig ázott keringő.
Csodás táncba megy minden apró gyémántcsepp,
A levelekkel komponált szellőszonátára,
Egy igazi, mennyei balladára,
Melyhez csak a Hold fényes udvara lehet kellő táncparkett.