Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mikor megváltoztattál

, 504 olvasás, mikeyone , 0 hozzászólás

Szerelem

Mikor az arcodat megérinti a bágyadt napsugár
Én boldog leszek attól, hogy ismerlek
Mikor a hajaddal a szél játszik szelíden
El szeretném mondani neked mennyire szeretlek
Mikor a fáradt nap után hozzád bújok és rám nevetsz
Hirtelen a semmiből egy érzés tör rám: talán te is szeretsz?

Mikor az ajkad vonala lett a legszebb festménye a földnek
Én az hittem, hogy soha nem ismerhetem meg
Mikor a csókod íze tette édesebbé az éjszakát
Azt akartam, hogy ezt az érzést csak is értem tedd
Mikor a pillantásoddal megmagyaráztad a lehetetlent
A fáradt utazóból újra egy bizakodó ember lett

Mikor még nem ismertem a hangodat
Nem tudtam miért nem szép számomra a nap
Mikor nem tölthettem veled néhány lopott órát
El hinni se mertem milyen az ha szívem új reményeket kap
Mikor a szavaidban megtaláltam az ismeretlen édes borzongást
Arra vágytam, hogy ne legyen vége soha az életemnek

Mikor a liget fái óvták halk lépteinket
S mikor az érintésed jelentette a legnagyobb csodát
Hittem az, hogy újra benne élnek a szívemben az elfelejtett édes órák
Hogy miattad lettem újra az aki mindig is akartam lenni!

Neked talán édes vagy kedves, vagy annyi mindenmás
De itt a szívemben tényleg érzem, hogy veled boldog ember vagyok

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: mikeyone
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 180
Regisztrált: 2
Kereső robot: 21
Összes: 203
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.396 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz