Mikor az arcodat megérinti a bágyadt napsugár
Én boldog leszek attól, hogy ismerlek
Mikor a hajaddal a szél játszik szelíden
El szeretném mondani neked mennyire szeretlek
Mikor a fáradt nap után hozzád bújok és rám nevetsz
Hirtelen a semmiből egy érzés tör rám: talán te is szeretsz?
Mikor az ajkad vonala lett a legszebb festménye a földnek
Én az hittem, hogy soha nem ismerhetem meg
Mikor a csókod íze tette édesebbé az éjszakát
Azt akartam, hogy ezt az érzést csak is értem tedd
Mikor a pillantásoddal megmagyaráztad a lehetetlent
A fáradt utazóból újra egy bizakodó ember lett
Mikor még nem ismertem a hangodat
Nem tudtam miért nem szép számomra a nap
Mikor nem tölthettem veled néhány lopott órát
El hinni se mertem milyen az ha szívem új reményeket kap
Mikor a szavaidban megtaláltam az ismeretlen édes borzongást
Arra vágytam, hogy ne legyen vége soha az életemnek
Mikor a liget fái óvták halk lépteinket
S mikor az érintésed jelentette a legnagyobb csodát
Hittem az, hogy újra benne élnek a szívemben az elfelejtett édes órák
Hogy miattad lettem újra az aki mindig is akartam lenni!
Neked talán édes vagy kedves, vagy annyi mindenmás
De itt a szívemben tényleg érzem, hogy veled boldog ember vagyok