Úgy törnek fel bennem
szerelmünk emlékei,
mint működő vulkán,
izzón hömpölygő
láva kövei.
- mikor gondolok rád. -
/Velencében töltött
gondolás éjszakák!/
Siklott gondolánk
a vízen csendesen,
egymásba mélyedtünk
csókkal szerelmesen.
Soha el nem múló,
- felejthetetlen érzések. -
/Velencében töltött
régi szép emlékek!/
Láttam a víztükrén
szemed ragyogását,
égi csillagoknak
szemérmes pirulását
mert szemeid fénye
tisztábban csillogott.
- így emlékezem rád. -
/Velencében töltött
szerelmes éjszakák!/
Égő szerelmed,
mint napsugár az égen,
szívemből kívántam
örökké így égjen,
sohse aludjon ki
- égjen csak a lángja. -
/Maradjon nekünk örök,
Velence éjszakája!/