Utcákat seper a szél őszutóban,
a fényben lepkeként villódzó hópihe
arcunkba vág hidegen szállóban,
mielőtt földet érne halálhíre.
Nincs esélye életben maradásra,
itt még mindig Napkirály az úr,
amíg nem adja rá az Úr áldását,
jól teszi, ha szépen meglapul.
Hegyek ormán havas leplében
burkolózott már a téli táj,
fehér lován vágtatva közelit most,
egyre sebesebben felénk, Télkirály.
Kisszobánkban rakott kandallóban
vígan duruzsolva ég a fahasáb,
mikor a szél odakint fütyörészik,
jótékony - áldott melegét ontja ránk.