nesztelenül lépdelek
óvom álmodat,
utánam a holdvilág halad
hullajtja könnyeit
nézi angyalok hada.
felhő kúszik szemközt vele
lassítja úját, beles hozzád
majd farkasszemet néz velem,
miért virrasztasz kérdezné
mi az ami leköti lelkedet?
magamban válaszolok,
a kedvest nézem vágyakozva
remélve vágyai álmát,
elrejtem tarsolyomba a látványt.
elkap az álom, melléd
bújok csendesen,
átkarollak, álmomba
viszlek tova, oda fel.
számtalan csillag mellett
szállunk sebesen,
az univerzum elragad
örvénylünk a bolygók közt
csillagpor bevon fényesen.
fantáziám csalfa játékot
játszik, képzeletem elragad
ilyen gyönyörű világot kérek
kettőnknek, ébren
szálljunk minden éjjel
a vágyak szárnyán
megismerni a halhatatlant.