Egy új barátság
Sonja, a magyar zsűritag kételkedve nézett Pierre-re.
- Pierre, biztos vagy benne, hogy helyes döntés volt beválasztani Melindát anélkül, hogy bármit is tudnánk a táncos múltjáról?
- Utánanéztem,… kérdeztem… Az igazgatóúr volt oly szíves és elmondta, amit a lányról tud.
- Na, és mi sok jót mondott? - most már a többi zsűritag is kíváncsian várta a folytatást.
- Budapesten, 2 éven keresztül tartotta az első helyet a Táncfesztiválon, számos felkérést kap szereplésekre, fellépésekre, melyek rendszerint sikerrel végződnek. Szabadidejében táncórákra jár, hogy fejlessze magát, és szombatonként táncórákat ad kisgyermekek számára, hogy azok minél előbb megismerhessék az általunk már birtokolt Érzést, valamint nyaranta tánctáborokban tölti ideje nagy részét. Ennyi elég lesz róla? Állítom eddig egy olyan pályázónk sem volt, aki ilyen múlttal rendelkezik és így létre tudja hozni a zenét a testével. Csodálatos… Ha valaki MOST sem ért velem egyet, hogy Melinda velem tartson Párizsba, az MOST szóljon!
- Hát Pierre, gratulálok az éles szemedhez, úgy látszik tényleg profi vagy, remélem nem bánod meg! - mondta Sonja lemondóan, majd pakolni kezdett.
- Nem fogom! - válaszolta pajkosan mosolyogva Pierre, aztán ő is pakolni kezdett. Nagy… nagyon nagy tervei voltak a lánnyal…
Ben izgatottan várta Melindát a kijáratnál. Alig várta már, hogy jobban megismerje ezt a tündöklő, elképesztő kisugárzású lányt. Valami őt is megfogta Melindában…
Kis idő múlva Melinda is megjelent az ajtóban, majd elindultak. Felszabadultan csevegtek mindenféléről, mintha ezer éve ismernék egymást. Melindának egy idő után fel is tűnt, hogy milyen nyíltan beszélget egy idegennel, ráadásul fiúval. Ez ne volt megszokott tőle. El is hallgatott, ahogy ez eszébe jutott. Ben nem tudta mire vélni a hallgatást, ezért megkérdezte:
- Akarod látni a táncomat? - és Melinda felé kapta a fejét. A lány csodálkozva bár, mivel épp a helyi parkon sétáltak keresztül, de beleegyezett. Ben letette a magnót a földre, betette a CD-t és becsukta a szemét. A szám elején mélyet sóhajtott, amjd erőteljes, dinamikus mozdulatokkal áttáncolta a fél parkot, felhasználva a hintákat, a mászókát… és Melindát. Utóbbit kétszer megpörgette, hátradöntötte, adott neki egy puszit, felemelte, elengedte a csodálkozó partnerét, aztán egy furcsa pózban véget ért a tánc.
- Ugye ez most improvizálás volt? - kérdezte mosolyogva a lány.
- Honnan tudod? - kérdezett vissza Ben lihegve. Melinda sejtelmesen rámosolygott és csak ennyit mondott:
- Én se most kezdtem, de hagyjuk. A lényeg, hogy tudom… Tudod, van egy kis táncos múltam… - kacsintott rá a fiúra.
- Jaaaa, el is felejtettem! - nevette el magát. Pár perces hallgatás után Ben megszólalt.
- Félek…
- Mitől? - nézett rá nagy szemekkel a lány.
- Félek, hogy nem jutok ki Párizsba. Tudod, nekem is ez az egyik legnagyobb vágyam. Imádom azt a helyet, a nyelvet, a táncot. Kell ennél több? Remélem sikerül… - mondta szomorúan.
- Héj, Ben! Fel a fejjel és bízz magadban! Ne így állj hozzá a dolgokhoz, mert soha semmi sem fog úgy sikerülni, ahogy szeretnéd!
- De nem ám! Mivel neked is 99%esélyed van rá, Melindával együtt kijutni Párizsba. - lépett elő az egyik terebélyes fa mögül Pierre. - Sajnálom, hogy mindig mindent meghallok, meglátok, lehet, hogy így kellett lennie… Ben, nyugodj meg! Ne idegeskedj, inkább készülj a nagy utazásra+ - Melinda és Ben tátott szájjal hallgatták, a hirtelen a semmiből előtűnt Pierre-t. Meg sem tudtak szólalni meglepetésükben. Pierre elnevette magát.
- Na gyerekek! Örüljetek már! - a két meglepett ezután egymásra néztek, átölelték egymást és boldogan, ugrálva, elhomályosult szemekkel örültek a sorsuknak. Mire elengedték egymást és megtörölték örömtől csillogó szemeiket Pierre eltűnt… Hihetetlen ez a pasi. Előtűnik a semmiből és úgyanúgy el is tűnik. Neki is van valami furcsa kisugárzása.
- Annyira örülök neked Ben! Legalább együtt utazunk és lesz valaki, akit ismerek. Van egy ötletem. Üljünk be a NIX- Coffee-ba és beszélgessünk egy jót, nehogy már itt kint fagyoskodjunk. Mindenről beszéltünk eddig, csak rólad nem. Ne tudok rólad semmit,… csak a nevedet! - mosolyodott el Melinda. -Na meg persze, hogy szuperjól táncolsz!
- rendben! - válaszolt Ben és elindultak. Pechükre elkezdett esni az eső, így futásnak eredtek. Bőrig ázva léptek be a kávézóba. Melinda jó nagyot prüszkölt, aztán elnevette magát. Beültek az egyik bőrfotelekkel díszített sarokba és rendeltek. Melinda egy jó meleg krémcappuccino mellett döntött, míg Ben fekete teát kért.
- Szóval! Térjünk végre Rád! Mesélj magadról!
- Hűha, nem is tudom hol kezdjem…
- Hát… talán az elején! - nevetett Melinda.
|
Online látogatók:
Látogató: 56
Regisztrált: 2
Kereső robot: 13 
Összes: 71
Jelenlévők:
