Navigáció


RSS: összes ·




Esszé: Útkereséses gondolat-csapongások (részlet)

, 399 olvasás, Lorka , 5 hozzászólás

Elmélkedés

A hétköznapokba csúsztatva, mégis egy másik síkban (is) élve,
- egy egész más létben – felismeréseim vannak.
Érzek, látok, hiszek, bírok, vágyakozom, szeretek, remélek,
közben: örülök, mégis folyton félek…
Az összekapcsolódások elektromosan vezetik az információt, s a lét skáláján táncolva, kúszva ringatnak az Univerzum-hintában.
Galaxisokkal találkozom, s hulló csillagok múló villám-barátságokkal hálózzák
kiismerhetetlen labirintus-járataim.
Tükrök vakítanak, de szemeim szoktatom, s olykor – mikor sima lesz a felület – a csillanó csóvák mögött meglelem arcom, az Ismerőst, s olyankor démonjaim áttetsző magzatvízben fuldokolnak…
Álarcok csapódnak vállamhoz, mellemről lepattanó kerámia hangja hasítja hallójáratom betömött lyukait, … s fehér por körülöttem, mely testem sallangjából csiszolódott, s aláhullott, hogy felemeljen. ’ Gólememmé’ váltam, gátlástakaróval takarózottan, fejemre húzva a magány párnáját, elbújtam magzat pózban. S mint a hernyó: levettem fáradt jelmezem, (hiába alatta reszkettem) félelemmel eresztettem el magam. Magvam. Aztán főnixmadárként új útra keltem, s árnyékot magam után már nem felejtve: Láttam a Mindent Egyben.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Esszé
· Írta: Lorka
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 177
Regisztrált: 1
Kereső robot: 17
Összes: 195
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2138 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz