Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Egy osztálytalálkozó margójára…

, 4388 olvasás, aranytk , 9 hozzászólás

Ezek vagyunk

Ó, mennyi még a kérdés bennem,
s mennyi lépés vár, mi síromig vezet?
Mögöttem huszonöt év – ma visszanéztem:
múltam – képkeretbe foglalt emlékezet.

Még ifjú voltam – azok voltunk mi mind.
Telt reménnyel léptünk ki a nagyvilágba,
hajtott a cél önző vágyunk, s hitünk szerint.

Míg az évek arcunkra ráncot varrtak,
szívünkbe martak múló, szép szerelmeket.
A kudarcok lelkünkbe bánatot csaltak,
könnyeztünk csalódást, halált, félelmeket.

Nemzettünk gyermeket, s neveltük a túlélésre,
s arra, hogy a pénz mit sem ér, ha nincsen becsület.
Lelkünkben óvtuk a meghitté teremtett otthont,
ám amit elértünk, csak gyarló árnyék-vetület.

Kenyér illatú utcákon sétálva várjuk
az éjekből virradó bíbor hajnalokat;
illanó ifjúságunk csak legyint utánunk:
parázsló lángunkból lassan csak pernye marad.

Mint szilaj csikót a kötél és zabla,
úgy tört be minket is e harcos élet.
Álmunk az éj hálóján mindig fennakadva,
lét-börtönünkbe foszló, néma semmivé lett.

2009. októbere

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: aranytk
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 5
Kereső robot: 19
Összes: 33
Jelenlévők:
 · Divima
 · Öreg
 · piciedith
 · Ravain
 · taxus_baccata


Page generated in 0.0419 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz