Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szendereg a nincstelenség

, 935 olvasás, SoproniGLaszlo , 8 hozzászólás

Gondolat

Felajzott virtus netovábbja
helyszíne maradj magadnak!
Csend legyen, hisz’ talán még itten,
az őszinte ember ágyán,
álma van az agynak!

Gyár beszívta és feldarálta
törékeny ifjú termetét.
Tiszta álmában király a léte,
de nappal ő megszenved érte,
s éli az életét.

Kapni kéne fekhelyet, s mátkát,
mosolyból is lehetne még,
ruhát s tisztességet folt nélkül,
embernek nézzen, ki hozzám szól!
Megadhatná az ég!

Kevesebb vért köhögjek rátok,
tüdőbaj jelzi, menni kell.
Ha kaphatnék 10-20 évet,
beérném, hogy ennyi az élet,
de hív az égi jel.

Kevesebbel is beérném,
asztalomon lehetne bor.
Álmodik a nincstelenség,
válla csontos, mint a halál,
s szunyókál a nyomor.

Megjegyzés: P

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: SoproniGLaszlo
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 318
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 345
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.3638 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz