Mily furcsa is az ember,
van, ki bánatába úgy sir,
érzéseiből verset ír.
Írsz álmatlan vágyról,
bánatokról, és halálról,
bársonyos éjszakáról.
Jön feléd egy varázslat,
egy halvány sugárnyaláb,
csak nem érted még szavát.
Tétova örömmel
viszonzod halvány fényét,
s már reszket a sötétség.
Néhány villanás, s tán
érted, mit mondani akar,
lelkedben vihart kavar.
Jól értetted szavát?!
Annyira várod a csodát,
megölelnéd a sugarát.