Megtört fényével
búcsúzik a nyár
lobogó sörénnyel
nyargalássz az ősz,
még langyos napsugár
melengeti arcom
az éjszaka hidege
már hosszan elidőz.
Színes tarka lepke
már nem száll a virágra
hull a falevél
ha lengedez a szellő,
bágyadt napfényben
utolsókat fürdik
téli álma előtt
a lombhullató erdő.
Itt nyargal az ősz
már kertjeink alatt
harmat helyett lassan
dér lepi a füvet,
rövidül napjaink
mintha elkésne
a Nap nyugovóra
egyre jobban siet.