Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Viaszkönnyek

, 841 olvasás, szomorufuz , 33 hozzászólás

Megemlékezés

Fák színesedő lombjai beszélgetnek a szélben
A horizonton kusza felhők sodródnak tova
Az emlék ölel e csendes délutánban
Gyertyaláng vibrál, átfon bennünket szerelmesen
Születésnapodon így köszöntenek velem
Arcomon érzések játszanak a fényben
Gondolatban koccintok emlékedre
a gyertyalángba könnyesen meredve.
Most a viasznak is ÉRTED pereg a könnye.
Egyre messzebb kerül az emlék
Az évekből pillanatok villannak
a messzeségben, a "túlon" Veled
Csendes nyugalmat így kívánok Neked!

/In memorian – A KEDVES/

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: szomorufuz
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 60
Regisztrált: 4
Kereső robot: 14
Összes: 78
Jelenlévők:
 · CthulhuCult
 · Déness
 · enzenon
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0694 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz