Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Gyengén is erősnek

, 686 olvasás, hegedu , 12 hozzászólás

Gondolat

Az égen csillagok bóbiskolnak,
gyógyíthatatlan csend most a pillanat.
Szelíden simogatom
a szomorú arcú, puha Holdat.

Lépj közelebb, mert
a tüske-ágyú est elragad!
Gyertyákat gyújtok, mert
veled tűnik az is, ami nélküled
én már nem lehetek.
Mit tehetek a könnyekkel,
mik előtörnek?
Mit tehetek, ha csak az
álmok jönnek?
Pedig szeretném, ha látnának
gyengén is erősnek.

Sok az elmulasztott szó,
az elmulasztott lombzúgás,
ember-akarás, ami most
olyan, mint a kiapadt tó.

Lesz-e utunk a fűvel benőtt
ösvényeken a mindent
elfedő szürkeségben?
Vajon az élet
vagy a halál tűnik
nehezebbnek?
Valahol hideg,
üveghangon énekelnek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: hegedu
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 53
Regisztrált: 5
Kereső robot: 16
Összes: 74
Jelenlévők:
 · Déness
 · Öreg
 · PiaNista
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0768 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz