Még nem éltem mégis megszülettem,
hogy kísértsem a sorsot,
nem kérdezték mégis mellém tették
a gondokkal teli világot.
hogy játsszak vele de mi értelme,
ha úgyis kopott már
eldobhatnám vagy felhúzhatnám
mint egy órát ami lejár.
hogy egyszer talán az idő falán,
a mutató eléri azt a pontot,
mikor az emberek és a fegyverek
nem szülnek többé gondot.
S így minden élet többé nem félhet,
hogy megzavarják nyugalmukat
és élve de inkább remélve
élhetik saját sorsukat.
Az én sorsom s a sok gondom
kihozta belőlem
hogy feladni nem szabad mert egy pillanat
s csak a múltat vizsgáljuk egymás szemében.