Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Még nem éltem…

, 339 olvasás, Bratis , 1 hozzászólás

Gondolat

Még nem éltem mégis megszülettem,
hogy kísértsem a sorsot,
nem kérdezték mégis mellém tették
a gondokkal teli világot.

hogy játsszak vele de mi értelme,
ha úgyis kopott már
eldobhatnám vagy felhúzhatnám
mint egy órát ami lejár.

hogy egyszer talán az idő falán,
a mutató eléri azt a pontot,
mikor az emberek és a fegyverek
nem szülnek többé gondot.

S így minden élet többé nem félhet,
hogy megzavarják nyugalmukat
és élve de inkább remélve
élhetik saját sorsukat.

Az én sorsom s a sok gondom
kihozta belőlem
hogy feladni nem szabad mert egy pillanat
s csak a múltat vizsgáljuk egymás szemében.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Bratis
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 317
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 340
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.2118 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz