Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Egykoron

, 330 olvasás, leka , 0 hozzászólás

Szerelem

Szalmakalapom rám terülve
árnyék-fátyolt vont szemem elé,
tovább ballagtam elmerülve,
így, majdani szerelmem felé.
Ahogy közeledtem, éreztem,
s láttam – közelében elvesztem.

Vakított sötét szeme fénye,
vulkántűzként perzselte lelkem,
magával ragadt szenvedélye.
karjai közt, örömem-leltem.
Ég és pokol cibált szüntelen,
szerettem – s szeretett szívtelen.

Megjegyzés: 2009-09-13

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: leka
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 200
Regisztrált: 1
Kereső robot: 29
Összes: 230
Jelenlévők:
 · Napfeny


Page generated in 0.2193 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz