Szalmakalapom rám terülve
árnyék-fátyolt vont szemem elé,
tovább ballagtam elmerülve,
így, majdani szerelmem felé.
Ahogy közeledtem, éreztem,
s láttam – közelében elvesztem.
Vakított sötét szeme fénye,
vulkántűzként perzselte lelkem,
magával ragadt szenvedélye.
karjai közt, örömem-leltem.
Ég és pokol cibált szüntelen,
szerettem – s szeretett szívtelen.