Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Őszi szél

, 413 olvasás, ariel , 2 hozzászólás

Gondolat

Amikor sír a lázas
vörösen izzó Nap,
éget, majd
lenyugszik újra,
az élet zenéje
lassan elsuhan,
s lelkemben
a dallam,
mint őrült szerelem
zuhan -
Elszakít - összeköt,
pusztít,
s eggyéolvaszt,
de megmarad
a fény,
sápadt - vörösen,
alig melegen,
mint a szívem,
mikor fáj,
de halál
mégsem talál…
- Csak a percek múlnak,
mint homokszemek
hullnak
az órán,
aztán
lelassulnak
némán,
- ahogy a gondolataim
és az álmaim
összeforrnak
egy zenében,
s úsznak tovább
együtt,
a néma
őszi szélben…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: ariel
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 162
Regisztrált: 3
Kereső robot: 40
Összes: 205
Jelenlévők:
 · legna
 · PiaNista
 · Sutyi


Page generated in 0.2226 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz