Kívánom…
… hogy lélekpárod forrón, epedve várjon,
karjaiba téged óvón, féltőn zárjon,
s hogy érzéki tested vele váljon eggyé,
teljesüljön vágyad: Pokol! Válj hát mennyé.
… hogy felismerd, szép lelkednek szabadságát,
még ha felhő fedi is, múltad világát.
Mi ragyog néked, lehet csillag, vagy emlék,
Ám ragyog! – ez töltse be szomorú elméd.
… hogy szüless újjá, még ebben a szép testben,
S légy angyal, ki szárnyal Nepáli hegyekben!
Hol nincs fent és lent, se mélység, csak tágas Tér,
Melyben gondolatod a végtelenig ér.
… hogy igéző szemed, mosolyogva járjon,
keresztül-kasul, át e színes világon.
S hogy e szemek tükörben pillantsák meg őt,
azt lássák, mit én: atlantiszi hercegnőt!
… hogy örömmel habzsold, eme rövid létet,
vidd magaddal karmán túlra az emléket.
Legyen része elméd, kollektív tudatnak,
a keresők ily szép lélekre szomjaznak.
… hogy ízleld meg, fenn az Eget, s lenn a Földet,
Magadban egyesítve a messzeséget.
Úgy lásd a sötétet, mint szent fényességet,
nem téve közöttük éles különbséget.
S ha a fenti hat versszakot elolvasod,
Mit neked kívánok, ebből megtudhatod.
Mert gondolatod hallom: belül remegve,
Más ilyet nem lelek, csak Tiszta Földön keresve.
Online látogatók:
Látogató: 82
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22 
Összes: 105
Jelenlévők:
