Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A múlt nyelve

, 273 olvasás, Halott , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Szűk fátyol veszi körbe az utat,
Kutató tekintettel mér végig rajtunk a múlt,
Betegágya végén vágóhíd közeleg ránk,
A jó dolgok s rosszak is rég elillantak,
A zaj megszelidűl, kezedben tartod már,
Fátylát borítja szemedre az éj csendje,
Utolér hát mindenkit az élet rendje…
Lassan megvilágosodik tallérja a holdnak,
Már rég nem a holnapot várod,
Hisz húz magához egy mennyei árok,
Ébredj fel hát, mert elnyel a múlt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Halott
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 2
Kereső robot: 18
Összes: 35
Jelenlévők:
 · boszorka
 · marisom


Page generated in 0.0411 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz