A lélek a test romlott szirmait tépdesi
szeret nem szeret
örök halandó
mégis magához öleli a forró omladékot
kínozza és bálványozza húsát
visítva dörgölőzik a porózus membránhoz
hogy ne kelljen elviseljen egy bizonytalan örökkévalóságot
inkább tovább fertőzi a rothadást
hitét csak erősíti a romlás
amely az élet szent igéje
ámen