Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hideg

, 620 olvasás, Gaberman , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Sóhajommal társalog a huzat,
Az óra fél nyolcat mutat,
S a bánat, mint a bús erdő hűs szele,
Belemar a több sebből vérző szívembe.

Hadilábon állok a szavakkal,
Bár ezer dolgot mondanék -
Ha nem lennél te, hogy megtölts,
A bánatos ürességtől konganék.

Csitt! Nagy kattanás, s halk csend -
Vége - mondja a percmutató.
Csóválja fejét a másik viszont -
Ő a tapasztalat, a végtelen előrelátó.

Érző szívem nagy teher,
Rozsdás földben holt hever.
A döntés régen megszületett,
De a szomor éj így is eltemetett…

A szó suttogva harsan a tengernyi
Mélykék óceán rézszínű falán -
Mert csodás a szerető szív,
Melyet adott nekem ez a leány.

A paplan alatt kicsit melegebb van -
Behúzódok hát a kis odúmba.
S bár mérges is voltam rád… Ó, csak
Lennél itt mellettem, hozzám bújva…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Gaberman
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 309
Regisztrált: 0
Kereső robot: 23
Összes: 332
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.305 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz