Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mécseseket oltogatnak…

, 766 olvasás, adamrepa , 0 hozzászólás

Halál

Az a régi, napfényes mosoly
Mint a házfalak: kimeszelve
Halál Urunk ezt is előre kitervelte
Súlyos most a csillanó fény, komoly

Világunk újabb darabja távozott,
Bőrünk most még inkább ráhúzott,
Foltozott kis rongydarabnak tűnik
Csontjainkon, hol egy érzés nem szűnik

Mécseseket oltogatnak most idekint,
Valami illat száll a múltból
S belőlünk a gyermek kitekint:
Sötét égboltra furcsa kútból

Falakat építettek mosolyára,
Kócos kis feje köré mostanára
Börtönt húztak: felnőtt-kort
Mely hátán súlyos emlékeket hord

De való az is mi volt, s eleven
És bár jelenből teremted mi lesz,
Hat rád mindig az örök: múltad
S így lesz jövőd is végtelen

Csak a régi fényt ne feledd soha
Miként szemhéjadon Napfény táncolt tova
És ha egyetlen igaz ölelést is kaptál
Szép volt az élet, és rend, hogy vissza is adjál.

/Lenke néni emlékére - 2009. 09. 16/

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: adamrepa
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 206
Regisztrált: 1
Kereső robot: 28
Összes: 235
Jelenlévők:
 · Atime


Page generated in 0.1773 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz