Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Meghaltam nektek

, 506 olvasás, Flo , 4 hozzászólás

Sajgó lélek

Meghaltam nektek, temessetek el,
Ahogyan eddig is, mélyen magatokban.
Megszoktam, hogy senki sem felel,
Mégsem látom az igazat szavatokban.

Meghatlam nektek, felejtsetek
Amikor egyedül voltam, úgy is ment
nektek. Csak annyit kértem szeressetek
Mégis barátok nélkül feküdtem idelent.

Meghaltam nektek, már lett volna rá esélyem...
És ráeszméltem volna hogy nincs ennek értelme
Most nem kellene megint csalódásról mesélnem.
De rájöttem már, nem én lettem a világ szégyene.

Meghaltam nektek, tekintsetek rám
Fekete gyászfátyol és álkönnyeitek mögül
Gúnymosolyotok bújkál arcotokon talán...
Megbocsátok. Látjátok? Gyűlöletem elül.

De meghaltam nektek, ne keressetek,
Belefáradtam az örökös küzdelembe,
Hogy nektek végre mindenben megfeleljek.
Otthonra találtam, elmerültem a szerelembe.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Flo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 304
Regisztrált: 1
Kereső robot: 20
Összes: 325
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.2928 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz