Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Őszi gondolatok

, 442 olvasás, Fuchs_Daniel , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Megsárgult levél csörgedezik finom léptekkel
A folyón lefelé, szerelmesek sétálnak a szürke parton,
Egy apa horgászik fiával, elenyésző lendülettel
Dobja a horgot; csak én ülök Egyedül a gondolataimon.

Senki nem tudhatja milyen az, ha
Érzed: nincs segítség. A Tegnap eltűnik, s ma
Lesz a Holnapból. Akarat-próba előtt
Nehéz tétlenül ülni, mégis minden lelőtt

Érzelmemet kívülről siratom.
Ősz hajú nyár lobbantja be a szikrát.
Gyöngyöző tavasz. Gyötrelem-maratón.
Az nyer, aki előbb hagyja el a sziklát;

Aki előbb kattan be, és kezd őrült csapkodásba;
Akinek fáj az Élet, s mindent elborít a vészhullám;
Akinek gyerekjáték a lélektiprás. Aki csak benyúl a kosárba
Egy adag lélekölő-bombáért. Akinek az arcán

Szemernyi töprengés sincs, csak gyilkol szó nélkül…
Elszállt az idő kíméletlenül. Egy idős férfi mellém ül,
Fehér bottal, kutyával. Ősz haján megcsillan a fény,
Mely rádöbbent, nincs rossz az életben. Ez Tény.

2000. 05. 28.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Fuchs_Daniel
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 178
Regisztrált: 2
Kereső robot: 31
Összes: 211
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.1785 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz