Megsárgult levél csörgedezik finom léptekkel
A folyón lefelé, szerelmesek sétálnak a szürke parton,
Egy apa horgászik fiával, elenyésző lendülettel
Dobja a horgot; csak én ülök Egyedül a gondolataimon.
Senki nem tudhatja milyen az, ha
Érzed: nincs segítség. A Tegnap eltűnik, s ma
Lesz a Holnapból. Akarat-próba előtt
Nehéz tétlenül ülni, mégis minden lelőtt
Érzelmemet kívülről siratom.
Ősz hajú nyár lobbantja be a szikrát.
Gyöngyöző tavasz. Gyötrelem-maratón.
Az nyer, aki előbb hagyja el a sziklát;
Aki előbb kattan be, és kezd őrült csapkodásba;
Akinek fáj az Élet, s mindent elborít a vészhullám;
Akinek gyerekjáték a lélektiprás. Aki csak benyúl a kosárba
Egy adag lélekölő-bombáért. Akinek az arcán
Szemernyi töprengés sincs, csak gyilkol szó nélkül…
Elszállt az idő kíméletlenül. Egy idős férfi mellém ül,
Fehér bottal, kutyával. Ősz haján megcsillan a fény,
Mely rádöbbent, nincs rossz az életben. Ez Tény.
2000. 05. 28.