Vannak olyan pillanatok, amikor
Nem vagyok boldog
Elhagy az erőm, s minden indulatom
Vágyom, talán megtalálom
A boldogságom
Esetleg egy másik világon
Kihagy az agyam,
Órák telnek el mozdulatlan
De lehet, hogy napok?
Nem számoltam
Egyszer csak visszatérek, ide, közétek
És nem értek semmit, inkább
Elmegyek
Pár idővel ezelőtt, talán igaz
Megtaláltam, tudtam, ő az
Eszét vesztettként
Őrjöngtem
Tomboló kínomban, magamból kivetkezve
Mikor kiderült
Vesztettem
Leginkább őt, a nőt, a nagy Őt
Aki csak jött, ment, győzött
Felettem
S feledtem, mert kellett
Az élet engem erre edzett
Nem kerestem
A hír, hogy létezem, csak talány
Inkább magába zárt a magány
Semhogy én vagy a lány...
Lehetetlen
Szenvedni jobb talán
Egyet viszont mindig tudtam
Az idő játszik
Nekem játszik, hisz látszik
A Nap lemegy a hegyek mögött
De a következő reggel
Újra felkel
Ha kell
És muszáj, mert így van jól
Aminek meg kell történnie
Az meg is fog
Csak mikor és hol?
És én örülök, tényleg, csak Neked
Egyet viszont kérek
Hagyd el örökre a felleged
Sugaraid akkor igaziak, ha
Kinyújtod felém érintve arcomat
Szeretettel nézel a szemembe
Kettőbe egyszerre
Bőrünk összeérve eggyé válunk
Te és én
A végtelenség tengerén
Mert mi vagyunk ketten az egész
Fénnyé válunk, így leszünk kész
(2002)
Online látogatók:
Látogató: 99
Regisztrált: 2
Kereső robot: 16 
Összes: 117
Jelenlévők:
