Utazom, utazom
az ismeretlenbe.
Rettegek, és félek
e nagy sötétségben.
Utazom, utazom
az ismeretlenbe.
Rettegek, és félek
e nagy sötétségben.
Egy csillag az égen,
mi vezet utamon,
Nem ért meg engem, hogy
inog a tutalyom.
Ő nem ismer szelet,
s nem ismer vizet.
Nem ismer semmit sem,
ott a fellegekben.
Fázom, fázom értsd meg!
De, messze vagy tőlem.
Hideg az űr is. Nem?
Igaz, mit is tudsz te!
Ég a nagy tűz benned,
mint a pokol tüze.
De te nem vagy ilyen,
ne hagyd, hogy az legyen.
Szeress! Szeress érted?
Szíved el ne égjen.
Mi ad életet, ha
nem égető éned?
Ó Kiscsillag ott fenn,
te tudod mi legyen.
A te elipszised,
s engem elvezetsz.
Arcomba víz csapott,
mikor felébredtem.
Ő járt az eszemben,
és az égre felnéztem.
Nem láttam semmit sem.
Csak az eget, s vizet.
Messze, de összeérnek.