Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Félek

, 441 olvasás, sztike , 2 hozzászólás

Gondolat

Magukkal ragadtak a napok
rohan az idő velem,
körülöttem megritkult a levegő
csak sós könnyeim nyelem.

Már nem tudom mi fáj,
de fáj nagyon itt belül,
sötét felhők fölém borulnak
s a zaj bennem elül.

Mélybe húz e vak bizonytalanság,
testem szorítja a rettegés.
Álom ez vagy valóság?
Nem tudom mitől, de félek én.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: sztike
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 307
Regisztrált: 1
Kereső robot: 27
Összes: 335
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.6278 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz