Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Magány

, 476 olvasás, Superstar , 5 hozzászólás

Sajgó lélek

A magány fáj, s néha érzed már
Ebből nincs kiút, a szíved fáj.
De hidd el, eljön még a nap, s eljő még a perc
Hogy nem lesz ami fáj, s boldog leszel.

De most mégsem látod azt,
S nem érzed már, a boldog perceket, úgy fáj a magány
Az egyik szemed sír, a másik csak nevet,
Hisz mindenki tudja, egyszer boldog leszel.

Könnyezik szemed, megremeg tested
Forró csókra vár, piros ajkad a tűztől remeg.
Behunyod szemed, s látod a testét,
A hold fénye süt, abban táncol egyedül.

De tudod eljön majd, mikor átkarol
Forró csókot ad, a s karjaiba fon.
"Mondd meg meddig várjak még?
Mondd meg, mikor jön el a perc, mikor majd átölel?"

A magány fáj, s néha érzed már
Ebből nincs kiút, a szíved fáj.
De hidd el, eljön még a nap, s eljő még a perc
Hogy nem lesz ami fáj, s boldog leszel.

"Szeretlek, csak ennyit mondhatok,
Nem bírom már úgy fáj a magány."

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Superstar
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 199
Regisztrált: 0
Kereső robot: 29
Összes: 228

Page generated in 0.1652 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz