Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az emlék

, 350 olvasás, Lennie , 2 hozzászólás

Hit és vallás

Sok év eltelt azóta, hogy keresztre feszítve láttam Őt,
Azt hittem, hogy el tudom felejteni, de az emlék még mindig gyötör.
Borzalmas volt a testét korbácsolás után látni,
Csodálom, hogy korbácsolás után még fel tudott állni.

Én kérdeztem: Ki ez, hogy így kell szenvednie?
Nem válaszolt senki, csak együtt ordították: Keresztre vele!
Együtt tombolt a nép, ilyet még nem láttam soha,
Felbőszült, vérszomjas állatok, mind a halálát akarta.

Majd fejébe nyomtak egy töviskoronát,
Arcát elöntötte a lecsorgó vér,
Vállára vette a súlyos keresztet,
És elindult, hogy megfeszítsék.

Borzalmas volt az út fel a Golgotára,
Véres teste háromszor rogyott az út porába.
Porban fekvő testét verték, mint egy állatot,
De harmadszorra a vértől ázott test már nem mozdult.

Féltek a katonák, hogy meghal, míg felérnek,
Ekkor intett az egyik a tömegben egy embernek,
Kit kényszeríttetek arra, hogy segítse vinni a keresztet.
Nem tehetett mást, hát segített.

Koponyahegy közepén összegyűlt a tömeg,
Türelmetlenül várták, mikor feszítik meg.
A hóhér szögekkel átverte kezeit és lábait,
Iszonyú volt látni, ahogy a kereszten haldoklik.

Sírdogáló asszonyok könnyei csurogtak,
Bámészkodó emberek lassan elkullogtak,
A latrok is szóltak a Megfeszítetthez,
De én távol álltam, s így nem értettem, mit beszéltek.

Sötétség támadt három óra körül,
Az ég teljesen elsötétült,
Mintha a nappal éjszakára váltott volna,
Iszonyatos félelem fogott el nyomban.

Megrémült embereket láttam fáklyával a kezükben,
Senki sem tudta, mi történt, csak rettenetesen féltek.
A Názáreti a kereszten még utoljára levegőt vett,
Valamit szólt az ég felé, majd végleg elernyedt.

Világosság támadt, eltűnt a sötétség,
Eloltották a fáklyákat, már nem volt rájuk szükség.
Egy katona lándzsával átszúrta Jézus oldalát,
Abból vér és víz folyt, így látták, hogy nem él már.

Barlangsírba temették,
De harmadnapra teste eltűnt.
Az apostolokra fogták, hogy ellopták,
De én tudtam, hogy hazugság!

Mert én is ott jártam azon a hajnalon,
Mikor Jézus teste már nem volt a sírban.
Összehajtott gyolcsokat láttam,
Szépen egymás mellé rakva.

Hitetlen voltam,
De azóta hiszek!
Mert akkor láttam,
Mily hatalmas az Isten!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hit és vallás
· Kategória: Vers
· Írta: Lennie
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 311
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 338
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.6017 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz