… pedig annyi mindenről
írhattam volna –
ám nem ült körém
ihletként
− jó ismerősöm –
a temetések szaga;
sosem látott otthonom
ráncos kézfogása is
szúrós zsebemben
maradt…
szólni mégsem tudtam róla.
én hozzád tűztem
minden szavam –
voltam színed
(a kimoshatatlan
barnaság)
és néha
napszúrás is:
ágynak döntő
lázad,
ha orkán
csapta hajad,
voltam esőkabát.