Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Elbúcsúzom

, 402 olvasás, Szalesz , 19 hozzászólás

Gondolat

Most pedig elbúcsúzom Tőletek, miként a falevél az ágtól, melybe oly görcsösen kapaszkodott. Elbúcsúzom, az óév minden könnyét s mosolyát a hónom alá csapom, s elindulok...

Nem megyek messzire, hiszen valami minduntalan vonz Hozzátok, egy megfoghatatlan, megnevezhetetlen, kimondhatatlan érzés...

Mikor visszatérek, elhozok Nektek egy csillagot, mely eddig csak nekem ragyogott, s felragasztom majd közös egünkre, hogy együtt csodálhassuk. Nem fontos, hogy mindenki szeresse, mert van, ki a Nagy Göncöl önmagába forduló, de mégis kifelé is hajló vonalát kedveli, van, ki az esős évszakot hozó Aquariust fürkészi az égen, mely nagyon bonyolult és nehezen fellelhető, de van, akit a Cassiopeia nemes egyszerűségű vonalai ragadnak meg...

Nem számít, hogy ki, miért, melyik csillagot tartja a legkedvesebbnek. A lényeg, hogy mindenki által láthatók és érezhetők, fényükkel egyaránt cirógatják azt, aki elfordítja tekintetét, és azt, aki mohón issza csillogásukat. Egyszer pedig a sok csillagból egy új csillagkép lesz, amelyre mindannyian büszkén tekintünk majd fel.
Fogadjátok hát szeretettel mindenki csillagát, s majd az enyémet is. Ennyit kérek az új évre.

Most pedig elbúcsúzom Tőletek, miként a falevél az ágtól, melybe oly görcsösen kapaszkodott. Elbúcsúzom, az óév minden könnyét s mosolyát a hónom alá csapom, s elindulok...

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Ez+az
· Írta: Szalesz
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 209
Regisztrált: 0
Kereső robot: 35
Összes: 244

Page generated in 0.2358 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz