Öt disztingvált úr
fekete, néma szájjal
szivarozik,
kissé unott arccal,
foglalatoskodik,
éppen Magyarországot
darabolják fel,
a lakomát
a legjobb falattal kezdik,
Erdéllyel,
körítésnek odaadják
három millió
magyar ajkát,
a park felől
a szökőkút csobogása
hallatszik,
a szivar lassan kialszik,
a kitárt ablakokon
legyek
ki-be repülgetnek,
most veszítjük el
a délkeleti végeket,
s mire felszolgálják
a friss teát,
a Felvidék már odaát,
a cseheké lett,
s hozzá kínálják még,
a süteményes tálból,
a cukorsüveges hegyeket,
a diktátumot szépen,
ahogy kell,
csillag-betűkkel
írja, írja a titkár,
cvikkere meg-meg
csillan, törött már,
de kinek a kézjegye
legyen az okmányon?
kié legyen az átok?
mint a lutriban
szokásos,
legyen húzás,
döntsön a sors,
ránk maradt ki lett
a két kiválasztott,
az egyik jól tudta,
hisz orvos volt,
az ország haldokolni fog,
a másik korábban
írt regényeket,
most aláírhatott
egy ítélet…